06 20 471 1030 ooravecz@gmail.com
Ha rendszeresen futsz, valószínűleg érezheted időnként, hogy a futómozgás idővel szinte automatikussá válik, futás után pedig szellemileg frissebb vagy, mint előtte. Nem feltétlenül fogalmazzuk meg magunknak, sokunknak mégis ez az állapot az egyik oka annak, hogy várjuk a következő alkalmat. Korábban ezt a jelenséget úgy fogalmaztam meg, hogy néhány óra (kinek mennyi) futás után leáll a gondolkodás. Vajon mi történik ilyenkor?

Az elme alapvető állapota az ugrálás, csapongás: egymás után merülnek fel a gondolatok, megállíthatatlanul. Az állandó aktivitás, „agyalás” állapotát gyerekkorom óta jól ismerem. Éveken át végzett kutatói, majd elemzői munkám arra épült, hogy minél „többet” gondolkodjak. Persze nem csak rám érvényes ez. A szünet nélküli gondolkodáshoz rendszerint hozzájárul az életmódunk: minden nap számtalan elintézendő feladatot tartogat: munkahelyen, otthon, máshol, mindig tevékenykedünk, kezdeményezünk, vagy éppen reagálunk. Gyakran bele is fáradunk.

Az is megeshet, hogy hosszasan szinte csak egy dolog foglalkoztat, semmi másra nem tudunk koncentrálni. Megeshet, hogy átmenetileg aggodalmak, nyomasztó gondolatok borítanak el. Ilyenkor legszívesebben elterelnénk a gondolatokat, vagy teljesen ki akarjuk kapcsolni az agyunk és megnyugodni, de ez nem sikerül. Lehetséges ez egyáltalán?

A jóga saját magunk tapasztalati úton történő megismerésével foglalkozik. A gyakorlás során szerzett élményeim segítettek megérteni, hogyan tudom befolyásolni az aktuális elmeállapotomat. A jóga célja az elme irányítása; az órákon először megtapasztaljuk az elme működését, majd fokozatosan olyan eszközöket tanulunk, hogy finoman elkezdhetjük befolyásolni azt. Ezeket a gyakorlatokat nem csak a jógamatracon alkalmazhatjuk, hanem a mindennapokban is használhatók.

Nem feltétlenül kell jógáznod ahhoz, hogy különféle elmeállapotokat megtapasztalj. A hosszú, egyenletes tempójú futás, amikor nem kell az óránkat, vagy az itinert nézegetnünk, a mozdulatok szintjén monoton és egyszerű tevékenység. Megeshet tehát, hogy bemelegítést követően, vagy talán valamivel később, eljutunk oda, hogy a futómozgás kivitelezésével nem kell foglalkoznunk, figyelmünk így másfelé fordul. Több dolog történhet ilyenkor. Az egyik az, hogy megfigyeljük a környezetünk tárgyait, eseményeit, de hosszan nem időzünk el ebben a megfigyelésben, hiszen észreveszünk valamit, de abban a pillanatban már tovább is lépünk – azaz futunk. Lehetséges, hogy egyszerre érzékeljük az erdő illatát, halljuk a madárcsicsergést és érezzük a napsugarak melegét a bőrünkön, de közben látjuk az ösvény előttünk kígyózó szakaszát. Képek, gondolatok, érzések sorakoznak egymás után, felmerülnek és alábukkannak, úgy áramlanak, mint a hullámok. Egyiknél sem ragadunk le, nem kezdjük értelmezni és véleményezni. Ez egy pihentető állapot; a jóga kontemplációnak, szemlélődésnek nevezi.

Ha jógázol, a gyakorlásban is érdemes törekedni a szemlélődésre: egy-egy testhelyzet kitartása közben végigpásztázhatod a tested és érzékelheted testrészeid állapotát. Ha már könnyen megy a gyakorlat, megteheted, hogy nem ragadsz le egyetlen ponton, hanem folyamatosan vezeted a figyelmed a testedben, néha pedig kiterjesztheted a teljes testre. Elkerülheted azt is, hogy belegondolj, és értékeld, mi történik éppen: hajlamosak vagyunk például örülni, ha valami épp jól sikerül és gondolatban megdorgálni magunkat, ha aznap éppen nem vagyunk eléggé hajlékonyak.

Futás közben ugyanúgy működik a szemlélődés, mint a jógagyakorlásban. Érezheted, ahogy a talpad végiggördül a talajon, ahogy a mellkasod emelkedik és süllyed, ahogy a levegő megérinti az orrnyálkahártyát, ahogy a vádli összehúzódik és elernyed: a szemlélődés elterelheti a figyelmed akár a fáradságról is. Élvezheted a környezeted, az előre haladás élményét. Kipróbálhatod, milyen érzésekkel tölt el egyszerűen csak lenni.

A futás magányában az elmeműködésről szerzett tapasztalatok alkalmazhatóak a mindennapokban. Persze, szükségszerű, hogy időnként visszaemlékezzünk a múltra és tervezzük a jövőt, de van, amikor maradhatunk a jelenben is. Ekkor választhatunk: értékeljük, címkézzük a velünk történő eseményeket, vagy inkább megfigyeljük, átéljük és belemerülünk abba, ami éppen van. Ha a másodikat választod, nyugodtabbá válhat a nap, intenzívebbé a pillanat.

Share This