06 20 471 1030 ooravecz@gmail.com

A Himalájai Tradíció a jóga meditatív irányzatát képviseli. Ez azt jelenti, hogy a jóga olyan, finomabb szinteken is mélyen ható eszközeit, mint a légző- és meditációs gyakorlatok, már a kezdetektől hangsúlyosan alkalmazzák a gyakorlásban. A bejegyzés elején rögtön leszögezem: elfogult vagyok. Bár (egyelőre?) nem tartozom a Tradícióhoz, könyveik és főleg tanáraik sokat adtak hozzá jógagyakorlásomhoz. Vajon mit?

Nem ez volt az első jógairányzat, amit megismertem, bár első tanárom, Bálint János is sokáig képződött a Tradícióban és sokszor említette is mestereit. Ami idővel megfogott bennük, a hitelesség. Manapság bárki összeállíthat saját jógairányzatot és eszerint taníthat. Sőt, látok olyat is, hogy valaki azt állítja, meditációban kapta azokat a gyakorlatokat, amelyeket tanít. Természetes, hogy a jóga és oktatása fejlődik és fontosnak tartom, hogy a gyakorlás figyelembe vegye a mai gyakorlók életmódját és élethelyzetét. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy alapvető megismernünk az eredeti hátteret és szellemiséget, hogy a jógagyakorlásunk valóban biztonságos, hatékony és nem utolsósorban örömet adó maradjon, hosszú távon. Ez pedig akkor lehetséges, ha van egy tanárom, akitől kérdezhetek, ha elakadok, neki is egy tanára, akinek szintén van, vagy volt egy tanára… és így tovább. A Tradíció logojában látható: yoga samadhi. A samadhi mély meditációs állapotot jelöl.

A Himalájai Tradíció, ahogyan neve is mutatja, Észak-Indiából, a Himalájából, egészen pontosan a Himalája barlangjaiból származik, ahol a világtól elvonulva, tanítóról tanítványra zajlott a tanulás és gyakorlás, úgy tartják, évezredek óta. Adi Shankaracharya (686-718), a hinduizmus reformere, öt központba szervezte a himalájai irányzatokat és a Bharati vonal, amelyről a továbbiakban írni fogok, központja ma Rishikeshben található. A Bharati szó szerint azt jelenti: a tudás szerelmesei. A Tradíció vezetője 1996-ig Swami Rama, akit mestere, Bengali Baba Nyugatra küldött tanítani. Ő az egyik olyan, nagy tudású jógi, akin tudományos méréseket is végeztek. Utána Swami Veda (1996-2015) következett és jelenleg Swami Ritavan vezeti a Tradíciót, amely különböző filozófiai és meditatív irányzatokat szintetizál.

Swami Rama

Swami Veda

A jóga fizikai gyakorlását tekintve a Tradíció kevésbé látványos vonalat képvisel. A már megszokott ászanákon kívül a jógatáborban reggel egyszerű arcmasszázs és ízületi átmozgatás (ízületi- és mirigygyakorlatok) is előkerülnek. A légzéstudatosságot a kezdetektől hangsúlyozzák. A meditatív gyakorlást tekintve számomra szimpatikus, hogy nem próbálnak istenséget bevezetni, vagy a gyakorló hagyományai helyett kizárólag hindu hagyományokra támaszkodni. A meditációs gyakorlatban az elme számára a horgonyt a légzés figyelése jelenti, ezt mentálisan ismételt mantrával célszerű végezni, hogy lefoglaljuk az elmét. A mantra lehet a légzés mantrája, ami a légzés hangjára hasonlít, belégzéskor a szó, kilégzéskor a ham szótag. Amennyiben valaki vallásos, használható más mantra is, például a közel álló istenalak neve, így például keresztény ember esetében Jézus Krisztus.

A Tradícióhoz tartozó gyakorlók számára annyira fontos a rendszeres meditáció, hogy amikor csatlakoznak, elköteleződnek arra, hogy naponta, megadott időpontban, elvégzik a meditációs gyakorlatuk. Ilyen módon mentális csatornán át tartanak rendszeres kapcsolatot tanítójukkal.

A csatlakozás azt jelenti, hogy a beavató és a tanítvány meditációban ülnek és a beavató, elméjével a hagyományvonal mestereinek energiájához kapcsolódva, a tanítvány alkatának megfelelő, személyes mantrát ad át. Ez a személyes mantra végigkíséri a tanítványt az életén, ezt használja azután a rendszeres gyakorlásban.

A fent leírtak eléggé furcsának és esetleg nehezen elfogadhatónak tűnhetnek egy nyugati gyakorló számára. Könnyebben emészthetőek mindezek, ha a gyakorlónak van vallással, spiritualitással kapcsolatos megelőző tapasztalata. Bár a jóga nem vallás, hanem belső tapasztalatokon alapuló önismereti út, a filozófiai szövegek tanulmányozásakor láthatjuk, hogy a gyakorlás egyik eleme az Isvara pranidhana, azaz Istennek való odaadás. Hétköznapi nyelvre fordítva, ez az elv azt jelenti, hogy tetteink eredménye végső soron nem a mi eredményünk, hanem részben egy rajtunk túlmutató erőnek tulajdonítható. Mondhatjuk úgy, hogy van bennünk egy picike kérdőjel azzal kapcsolatban, hogy létezhet valami, ami több nálunk, amelyből ez a mostani életünk ered, akkor is, ha nem ismerjük, nem érezzük közel magunkhoz, vagy nem hiszünk benne. Ezt a kérdőjelet, vagy teret segíthet megközelíteni a meditáció gyakorlása.

Érdekes webhelyek:

http://himalayanyogatradition.com/index.html
http://www.himalajaijoga.hu/
http://ahymsin.org/main/himalayan-tradition/himalayan-tradition.html

 

 

Share This